Minden nap az óvóhelyen ülünk órák hosszat. Hónapok óta tart ez az állapot, egészen belefásultunk. Régen letettünk már arról, hogy bármi programot is csináljunk, úgyis hiába. A riadó keresztülhúz minden tervet. Március 4-e óta azonban valamennyire megváltozott a helyzet, ekkor éltük át Sopron második nagy bombázását. Nagyon sokan elpusztultak az óvóhelyeken: az egyik közeli házpincéje beomlott, 68-an haltak meg. Azóta nincs az a hatalom, ami az óvóhelyen tudna bennünket tartani. Minden reggel - ha riadó van, ha nincs - kivonulunk mind a 11-en a szabadba, mert így megszaporodott a család, mióta Margit néniék és Lucyék is hozzánk menekültek. Leginkább Kópházára gyalogolunk ki, ha idejében el tudunk indulni, ha pedig nincs már időnk, akkor a Turnhardt szappangyár pajtájában vagy kint, a szalmakazlakban bújunk meg, miközben egyik bombázó kötelék a másik után húz el felettünk nehéz, félelmetes morgással. Aggódva figyeljük, vajon nem Sopron kerül-e megint sorra. De azután megnyugodva látjuk, hogy elvonulnak a Károly-magaslat vagy a Fertő felett Németország felé.
    10-20 perc múlva már hallatszik is a távoli bombázás. Még a föld is remeg alattunk hosszú percekig. Mit tehetünk ilyenkor egyebet, mint imádkozunk a sok ártatlan áldozatért, akik most élik át életük legnehezebb, talán utolsó perceit.
    Így múlik el egyik nap a másik után, azt hiszem, ennél rosszabb már nem is lehet. (Pedig csak ezután jöttek az igazi megpróbáltatások.) Rossz hírek jönnek a harcterekről, nem lehet az oroszokat megállítani. A rádió sem mond igazat, bizonyítja a németek nagy visszavonulása, amely már napok óta pánikszerűen tart. Éjjel-nappal dübörögnek a tankok, autók, motorok, vontatják a nehéz ágyúkat. Miért van mindez, ha csapataink „keményen tartják a vonalat”, mint a rádió naponta bemondja? Vagy ez csak egy újabb „tervszerű visszavonulás”? De azért még mindig bízunk, mert hátha ezeket a csapatokat újak fogják felváltani…
    Elképzelhetetlen, hogy idáig engedjék az ellenséget, hiszen az már úgyis a világ végét jelentené. A rádió már annyit bevallott, hogy a szovjet csapatok Veszprémtől északra előrenyomultak. Tehát ez azt jelenti, hogy pár nap múlva itt lehetnek, hacsak valami csoda nem történik.