Beszereztük a határátlépési engedélyeket, lázas csomagolás folyik órák óta. Megpróbáljuk menteni, amit lehet. Margit néniék varrják már a hátizsákokat, mindenki ideges, harapós hangulatban van, én viszont nem tudok semmit tenni, csak a szemem dagadt már a sok sírástól. Egyedül Mártuka gyanútlan, ártatlan csacsogása nyújt némi vigaszt.
Héjja Péter ma eljött búcsúzni tőlünk, de egyikünk sem talált vigasztaló szavakat. Szegény fiú tanácstalan, nem tudja, mit tegyen, maradjon vagy menjen [disszidálni akart].
    Azt hiszem, ez volt nálam a krízis napja, s kezdtem valahogy belenyugodni már, hogy mennünk kell. Most már úgyis hiába, szembe kell néznünk életünk legnehezebb napjaival. A Jóisten talán nem fog elhagyni bennünket.

Szerző: Dorthea  2009.10.28. 09:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://haboruslanynaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr171470466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása